AMERIKAI-CANADAI FEHÉR JUHÁSZKUTYA
Fehér, mint a hó, de nem albínó! „Kettôs állampolgár”: Amerikában és Kanadában rendkívül népszerû, Európában azonban elég nehezen vert gyökeret. Hazai tenyésztôink és a németek például amerikai-kanadai fehér juhászkutyának, a tengerentúliak fehér német juhászkutyának hívják, az angolok pedig a rájuk jellemzô hûvös távolságtartással csupán a német juhászkutya fehér, rövid szôrû variációjának tekintik...
A német juhászkutya-almokban szerte a világon nem ritka a fehér kölyök. Ezeket az eseteket persze a tenyésztôk nem verik nagydobra, hiszen rontaná kenneljük hírnevét. Így hát a legtöbb országban a fehér német juhászkutya gyakorlatilag eltûnt, az ilyen kölyköket ugyanis már születésük pillanatában elpusztították. A fajtaszabvány szigorú követelményei szerint ugyanis a világos színû példányokat kizárták a tenyésztésbôl, a fehéreket pedig egyenesen üldözték. Holott a világ elsô hivatalosan bejegyzett német juhászkutyájának, a fajta prototípusának nagyapja teljesen egyszínû fehér példány volt!
A fehér szôrszínt a genetikusok egy recesszív génnek tulajdonítják, mely nemzedékeken keresztül átöröklôdött. Nincs tehát szó sem mutációról, sem albinizmusról, hiszen az orr, a száj fekete, a szemek pedig sötétbarnák. A fehér egyedek diszkriminációja egyébként csupán a német juhászkutyák „feltalálója”, Max von Stephanitz porosz lovassági kapitány halála után, tehát az 1930-as évek derekán kezdôdött – legalábbis Európában. Észak-Amerikában és Kanadában viszont egészen más a helyzet. A fehér juhászkutya már az 1920-as évek elején megjelent az Újvilágban, s lényegében azóta is nagy megbecsülésnek örvend. Igaz, ma már kontinensünkön is változóban van „státusza”, különösen 1988 óta, amikor is megalakították az amerikai-kanadai fehér juhászkutyák kedvelôinek európai szövetségét, melynek tagja egyebek között Svájc, Ausztria, Hollandia és Németország.
A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hûségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhetô, viszonylag kis fáradsággal kiképezhetô, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszeretô, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztôi nem áldozták fel a minôséget a divat, a „szépség” kedvéért.
A fajta kellemes természete, szép külleme megtévesztô, hiszen korántsem elkényeztetett kiállítási sztár. Ellenkezôleg: remek ôrzô-védô eb. Bevált mint vakvezetô és lavinakutya, kiképezhetô kábítószer és robbanóanyag felkutatására, de különféle rendôri feladatok elvégzésére is szívesen alkalmazzák. Az amerikai rendôrség például néhány esztendôvel ezelôtt egy fehér juhászkutyát választott az év rendôrkutyájának, a kanadaiak rendôrsége pedig egy Prince nevû fehér juhászkutyára a legbüszkébb, mely 11 év alatt csaknem 200 bûnözôt tett ártalmatlanná. A nehezen felejthetô, 1966. évi tragikus salvadori földrengés idején két fehér német juhászkutya – vagy ha úgy jobban tetszik: amerikai-kanadai fehér juhászkutya – is részt vett a mentési munkálatokban, és számtalan áldozat életét mentette meg! |