Nem csak mi szeretjük a rágcsákat, hanem állataink is. Különösen a tengerimalacok vannak oda a ropogtatnivalókért...

Nem csak mi szeretjük a rágcsákat, hanem állataink is. Különösen a tengerimalacok vannak oda a ropogtatnivalókért, hiszen őshazájukban, Peruban is ilyesmivel táplálkoznak. Ráadásul folyamatosan nőnek a fogaik, melyeket csak kemény dolgok rágcsálásával tudnak koptatni. Ha a koptatás elmarad, annyira túlnőhetnek a fogak, hogy nem tud enni az állat. A lényeg tehát, hogy legyen előttük kemény rágcsálnivaló, pl. faágak, széna. A kemény magok is koptatják a fogat, a száraz kenyér viszont nem jó, mert a nyáltól hamar pépessé válik, és magas szénhidráttartalma is káros lehet a rágcsálók bélműködésére. Ugyan a lisztérzékenység nem annyira gyakori probléma a tengerimalacoknál, mint nálunk, de előfordulhat és ekkor viszketéssel járó bőrpanaszokat okoz. A Vitakraft Aqua-Food Kft. ezért kitalálta, hogy jeruzsálemi articsókából készít tengerimalac sütit, mely gluténmentes, így biztosan nem okoz majd problémát rendszeres fogyasztás esetén sem

A DEGU ÉS A CUKORBETEGSÉG

A deguk kedvelt háziállatok napjainkban, ennek ellenére kevesen tudják, hogy eredetileg kísérleti állatként hozták be őket Dél-Amerikából.

A deguk (vagy chilei mókusok) kedvelt háziállatok napjainkban, ennek ellenére kevesen tudják, hogy eredetileg kísérleti állatként hozták be őket Dél-Amerikából. Ezeken a kisrágcsálókon tanulmányozták a cukorbetegséget, mivel a deguk magas cukortartalmú étrend hatására könnyen cukorbetegek lesznek. A folyamat nagyon hasonlóan zajlik le, mint nálunk, embereknél és a végeredménye II-es típusú cukorbetegség (diabetes). A II-es típusú cukorbetegség A deguk étrendje tartalmaz szénhidrátokat (ebbe a tápanyagcsoportba tartoznak a cukrok is), de szinte kizárólag összetett szénhidrát formájában, ilyen például a keményítő vagy a cellulóz. Az emésztés során az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidráttá, szőlőcukorrá bomlanak és így szívódnak fel a vérbe. Ez egy állandó, kiegyensúlyozott vércukorszintet biztosít. A vérben lévő szőlőcukrot a hasnyálmirigy által termelt inzulin szállítja a sejtekbe. Megkötődik a sejtek inzulinreceptorain és így azok fel tudják venni a cukrot, amit aztán energiaforrásként hasznosítanak. Ha azonban magas cukortartalmú táplálékot (pl. aszalt gyümölcsöt) kap az állat, akkor az abban lévő sok cukor (egyszerű szénhidrát) gyorsabban és nagy mennyiségben jut be a vérbe, hirtelen magas vércukorszintet eredményez. Emiatt hirtelen emelkedik az inzulin szintje is. Ha ez gyakran megismétlődik, a folyamat eredményeként a sejteken lévő inzulinreceptorok száma lecsökken és már hiába van a sok cukor a vérben inzulinhoz kötve, nem tud bejutni a sejtekbe. Ezt a jelenséget hívják inzulin rezisztenciának, amikor a sejtek rezisztensek (érzéketlenek) az inzulinra. Ez a típusa a cukorbetegségnek a II-es típusú diabetes. Az I-es típusú cukorbetegség  Az I-es típus esetében az inzulin mennyisége kevés, és ezért nem jut be a cukor a sejtekbe. Ilyen esetekben segít az injekcióban adagolt inzulin, míg a II-es típusnál a receptorok hiánya miatt nem jelent megoldást az inzulinterápia. Mindkét típus következménye ugyanaz, tartósan magas vércukorszint, miközben a sejtek cukor hiányában éheznek. A magas vércukorszint rengeteg kárt okoz a szervezetben. Károsítja az idegrendszert, az immunrendszert, a májat, a veséket, valamint a szemet. A szemlencse elhomályosodásához (szürkehályog) vezet, valamint a retina (a szem ideghártyája) is károsodhat. Ez korlátozza a látást, ami vakságig fajulhat. Előfordulhat a probléma örökletes alapon is, megfelelően takarmányozott állatok esetében. Az ilyen egyedeket ne tenyésszük tovább, mert utódaik is nagy valószínűséggel betegek lesznek. Ha már cukorbeteg az állat Ha már kialakult a cukorbetegség, azt onnan vehetjük észre, hogy az állat sok vizet iszik (próbálja ezzel is hígítani a vérében lévő cukorkoncentrációt), a szemlencse elhomályosodik, fehérnek tűnik az állat szeme. Sajnos a már kialakult károsodások nem visszafordíthatóak. Az állapot legfeljebb szinten tartható cukormentes étrenddel, valamint jótékony hatású lehet a Vetri DMG csepp adagolása. Hogyan kerüljük el? A fentiek értelmében a deguk étrendjében kerülni kell a magas cukortartalmú táplálékokat, pl. az aszalt gyümölcsöket. A friss gyümölcsnek nincs túl magas cukortartalma, ezért a friss zöldség és gyümölcs nem okoz problémát (bár itt is érdemes kerülni a magasabb cukortartalmúakat, pl. málna, szőlő). Friss víz is mindig legyen előttük. Napi kétszer 1 teáskanálnyi degueleség, széna, friss fűféle vagy lucerna, friss répa, uborka, brokkoli, paradicsom, karfiol adható nekik. A sok zsírt tartalmazó eledelt (olajos magvakat) is kerülni kell, mert könnyen elhíznak, ami szintén hajlamosítja őket a cukorbetegségre. Egyelőre még vitatott, hogy a deguk elő tudják-e állítani a C-vitamint, vagy ugyanúgy rászorulnak a C-vitamin kiegészítésre, mint pl. a tengerimalac, ezért érdemes a vizükbe C-vitamint is tartalmazó vitaminkiegészítőt adagolni (pl. Gervivet vitacseppek rágcsálóknak).

A TENGERIMALAC C-VITAMINJA

A tengerimalac olyan, mint az ember: a szervezete nem képes C-vitamin előállítására. Így gyakran lép fel nála hiány, aminek igen különös tünetei lehetnek.

A tengerimalac - akárcsak az óriás indiai gyümölcsevő denevér, a füstifecske és az ember - elveszítette az aszkorbinsav-termelő képességét. Pedig erre a vegyületre (ismertebb nevén: C-vitaminra) minden emlős állatnak szüksége van. Akinek a szervezetében ez az anyag nem képződik, az kénytelen külső forrásból beszerezni: a táplálékkal és egyéb kiegészítők formájában kell elfogyasztania. Miért van szükség aszkorbinsavra? Az aszkorbinsav antioxidáns (szabadgyök szabályozó) anyag, mely a káros vegyületek elszaporodását akadályozza meg a szervezetben. Fontos védelmi szerepe van, mert a stresszhelyzetekben vagy betegségek során felszabaduló szabadgyököket így küzdi le az állat. Továbbá nélkülözhetetlen a szervezetben végbemenő kémiai reakciók és az anyagcsere zökkenőmentes lefolyásához. Hiányában az állat súlyos beteggé, például akár skorbutossá is válhat. Hogyan ismerjük fel a skorbut betegséget? Ha azt vesszük észre, hogy a tengerimalacunk gyengélkedik, letargikus, étvágytalan, testsúlya csökken, gyakran van hasmenése, izületei fájnak és duzzadtak, hullik a szőre, akkor nagyon valószínű, hogy súlyos C-vitamin hiányában szenved. Ilyenkor a szőre is durvább, fénytelen, fájdalmat érezhet, ha hozzáérünk (nyüszög vagy felsír). A skorbutot nehéz diagnosztizálni, mert a tünetei számos más betegségre is utalhatnak. De ha a malacka izületei merevek, akkor nagy valószínűséggel skorbutos az állat. Mit tegyünk, ha baj van? A gyógyulás hosszadalmas (1-2 hét), de nem lehetetlen, azonban folyamatos állatorvosi felügyeletet igényel. A kezelések egyik fontos eleme a C-vitamin pótlása (vízzel, étellel és injekció formájában is). Míg egy egészséges malinak napi 5-10 mg/testtömeg-kilogramm vitaminpótlás ajánlott, addig a beteg állatnak ennek a mennyiségnek a triplájára is szüksége lehet. Előzzük meg a hiányt! Fontos a változatos étrend és a vitaminpótlás. Adjunk a malacnak naponta friss zöldséget, gyümölcsöt, például almát, narancsot (megmosva, héjastól), petrezselyemzöldet, brokkolit. Ha úgy látjuk, hogy kiegészítő vitaminra is szükség van, akkor cseppentsünk folyékony vitaminkészítményt az ivóvízébe. Ha így teszünk, akkor az itatóját fóliázzuk be kívülről, mert a C-vitamint a fény lebontja.

MI KELL A GÖRÉNYNEK